Lomb Kató (1909-2003) a világ első szinkrontolmácsainak egyike volt, aki bevallása szerint 28 nyelvet ismert az írott szöveg megértését lehetővé tévő szinten, ezek közül 10 nyelven viszont könnyedén tolmácsolt is.
„Angol, bolgár, dán, francia, ivrit, japán, kínai, latin, lengyel, német, olasz, orosz, román, spanyol, szlovák, ukrán. Tudja a kedves olvasó, hogy mi a közös az itt felsorolt nyelvekben? Nos az, hogy Lomb Kató mind a tizenhatot bírja, vagy – ahogy ő fogalmaz – ezek azok a nyelvek, amelyekkel pályája során pénzt keresett.” (Hetek-interjú bevezetője, 1998)
Kulcsszava a motiváció volt: „Mennyire érdekel ez engem? Mit akarok ezzel? Mit jelent ez nekem? Mire jó ez nekem?” Nem hitt az úgynevezett nyelvtehetségben. A nyelvi készséget egy tört alakjában szerette kifejezni, melynek számlálójában a motiváció és a ráfordított idő szorzata áll, nevezőjében pedig a gátlás, a megszólalástól, az ügyetlenségtől, a kinevetéstől való félelem.
Nem hagyta, hogy a hibák, kudarcok vagy a tökéletesség szüntelen igénye eltántorítsa kitűzött céljától, hanem mindig a nyelvtanulás élvezetes, örömteli részébe kapaszkodott.
Közkedvelt mondása az önmagukban kevésbé bízóknak is hasznára lehet: „A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni!”
További érdekességek életéről, módszereiről, elveiről, műveiről a Wikipédián olvasható »
English (UK) 
Magyar 
Deutsch