Tolmácstechnikát elsősorban szinkrontolmácsoláshoz alkalmazunk, de előfordulnak olyan helyzetek, amikor ez a felszerelés nyelvektől függetlenül, illetve mobilan is alkalmazásra kerül.
A szinkrontolmácsolás általában zárt térben történik (infrás eszközökkel). A tolmácsok – merthogy nyelvpáronként egy pár, illetve olykor három tolmács végzi – úgynevezett tolmácskabinban foglalnak helyet.
A rendszer működési elve a következő: a beszélő(k) mikrofonja a kihangosításhoz szükséges hangfalak mellett össze van kötve a tolmácskabinban ülő tolmácsok fülhallgatójával, a tolmácsok mikrofonja pedig az őket hallgatók fülhallgatójával (több nyelv esetén a tolmácsok mikrofonjai a többi kabinban ülő tolmács fülhallgatójával is össze vannak/lehetnek kötve). Természetesen a hallgatók fülhallgatója többcsatornás, így akár minden előadást más nyelven hallgathatnak – attól függően, hány nyelven/nyelvre biztosítunk tolmácsot.
A tolmácstechnika másik típusa a gyárlátogatások során használt hordozható technika, mely tulajdonképpen az előző mobil változata.
Az egyik legérdekesebb tolmácstechnikával teljesített megbízásunkat a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól kaptuk 2006. nyarán. A hivatal évente rendez épületlátogatási napokat, melyek keretében az utca emberei csatlakozhatnak az előadóhoz, aki szakértője a kulturális örökségünk részét képező épületeknek. 2006-ban a hivatal munkatársaival együttműködve osztottuk a “füleseket”. Az esemény nagyon sikeres volt és egyetlen fülesnek sem veszett nyoma.
Tulajdonképpen ez az alapja a “gyárlátogatásnak” nevezett tolmácsolás-típusnak is, amikor a tolmács(ok) kap(nak) egy(-egy) mikrofont, a hallgatóság pedig fülhallgatókat és az egészet a technikus és nagyon sok akkumulátor kíséri. Fontos, hogy zárt térben általában infrás, szabadtéren pedig rádiós eszközöket használunk, de ezek hatóköre lényegesen kisebb, mint az infrás eszközöké.