Tolmácstechnika

Tolmácstechnikát elsősorban szinkrontolmácsoláshoz alkalmazunk, de előfordulnak olyan helyzetek, amikor ez a felszerelés nyelvektől függetlenül, illetve mobilan is alkalmazásra kerül.

A szinkrontolmácsolás általában zárt térben történik (infrás eszközökkel). A tolmácsok - merthogy nyelvpáronként egy pár, illetve olykor három tolmács végzi - úgynevezett tolmácskabinban foglalnak helyet.

A rendszer működési elve a következő: a beszélő(k) mikrofonja a kihangosításhoz szükséges hangfalak mellett össze van kötve a tolmácskabinban ülő tolmácsok fülhallgatójával, a tolmácsok mikrofonja pedig az őket hallgatók fülhallgatójával (több nyelv esetén a tolmácsok mikrofonjai a többi kabinban ülő tolmács fülhallgatójával is össze vannak/lehetnek kötve). Természetesen a hallgatók fülhallgatója többcsatornás, így akár minden előadást más nyelven hallgathatnak - attól függően, hány nyelvren/nyelvre bíztosítunk tolmácsot.

A tolmácstechnika másik típusa a gyárlátogatások során használt hordozható technika, mely tulajdonképpen az előző mobil változata.

Az egyik legérdekesebb tolmácstechnikával teljesített megbízásunkat a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól kaptuk 2006. nyarán. A hivatal évente rendez épületlátgatási napokat, melyek keretében az utca emberei csatlakozhatnak az előadóhoz, aki szakértője a kulturális örökségünk részét képező épületeknek. 2006-ban a hivatal munkatársaival együttműködve osztottuk a "füleseket". Az esemény nagyon sikeres volt és egyetlen fülesnek sem veszett nyoma.

Tulajdonképpen ez az alapja a "gyárlátogatásnak" nevezett tolmácsolás-típusnak is, amikor a tolmács(ok) kap(nak) egy(-egy) mikrofont, a hallgatóság pedig fülhallgatókat és az egészet a technikus és nagyon sok akkumulátor kíséri. Fontos, hogy zárt térben általában infrás, szabadtéren pedig rádiós eszközöket használunk, de ezek hatóköre lényegesen kisebb, mint az infrás eszközöké.

 

Árlista

Keresés

Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer